Family's secret

Sziasztok! Meghoztam a 2.részt, remélem tetszeni fog :)

2.: Ajándék

Reggel olyan tíz órakor ébredtünk fel, mivel hétvége van. Végre kipihenhettük a hétköznapi fáradalmainkat. Nem tesz jót a korai kelés nekem az biztos.

-          Tom, ébredj! – böködött a tesóm

-          Mi az? Ég a ház? – néztem rá, mire elnevette magát

-          Nem, de anyuék azt mondták, hogy ma elmegyünk valahova, ha időben kész leszünk mindennel. Siess! – vajon mi lehet?

Az öcsém kérésének eleget téve felöltöztem, majd lementem reggelizni, ahol apu megerősítette Bill szavait. Szoktunk kirándulni nem az a furcsa, csak előtte való este szólnak. Lehet, elfelejtették, mindegy.

-          Kész vagy már? – ugrándozott Bill előttem

-          Ha arrébb mész, akkor egy pillanat. – válaszoltam neki, mivel a tükör előtt állt, nekem meg kellett igazítanom a rasztáimat

Bill annyira izgatott volt, hogy alig bírt magával az autóban is. Rég láttam már ilyennek, de nem baj. Folyamatosan azt kérdezgette, hogy hova megyünk.

Tök szép táj mellett haladtunk el, de a környék ismeretlen volt nekem. Soha nem jártam még erre. Felötlött bennem, hogy Billnek most akarják elmondani a titkot, de akkor miért rángattak magukkal engem is? Nem értem.

-          Na, akkor megkérlek titeket, hogy viselkedjetek és döntsetek okosan.  – mosolygott anyu, majd kiszállt az autóból, mire mi követtük a példáját

Egy kutyamenhelyre érkeztünk, ahova bementünk. Egy itt dolgozó ember körbevezetett minket az egész telepen, ahol mindenütt aranyos kutyák voltak.

-          Akkor melyiket választjátok? – Billel egymásra néztünk, majd rámutattunk egy kis angolbulldogra, aki talán pár hónapos lehetett

-          Biztos? – kérdezte anyu

-          Igen, őt szeretnénk.  – válaszoltunk egyszerre, majd arrébb álltam, hogy be tudjon menni az ember   

Apunak adta át a kutyát, aki inkább a kezembe adta. Bent elintézték a papírokat, majd a vezető mosolyogva hozzátette:

-          Na, Pumba, neked már jó helyed lesz!

-          Pumbának hívják? – láttam Billen, hogy mindjárt kiugrok a bőréből

-          Igen, de annyira kicsi még, hogy meg lehet változtatni a nevét, ha gondoljátok.

-          Nem, a Pumba tökéletes! – mosolygott Bill

Ezután egy állatboltba mentünk be, ahol bevásároltunk neki mindent. Vettünk a kiskutyának tápot, ólat, játékokat és pórázt és még kis ruhákat is. Persze mi még tudtunk volna vásárolni, de anyuék azt mondták, hogy ez bőven elég.

A hazaúton végig vele játszottunk, aminek nagyon örült a kis jövevény.  Úgy gondoltuk, hogy a szobánkban fog aludni, mivel kint megfagyna.

Otthon mindent megszimatolt a kutyus, mindenhova felment, csak a lépcsővel gyűlt meg a baja.

-          Fiúk! Gyertek ide! – kiabált fel anyu a konyhából

-          Úgy gondoltuk, hogy elég nagyok vagytok már ahhoz, hogy kapjatok egy kis szoba kedvencet, de ez sok felelőséggel jár. Szoba tisztaságra kell nevelnetek, meg kell tanítani lépcsőzni és sokat kell vele foglalkoznotok. Nem szeretnénk, ha nekünk kéne gondozni. – mondta anyu

-          Mindent megteszünk, ami tudunk! – lelkendezett Bill még mindig

-          Remélem is!

A nap hátralevő részében Pumbának próbáltunk a kedvében járni mindenhogy. Szegény annyira elfáradt, hogy a szőnyegen aludt el. Imádom, már most!