Family's secret

Sziasztok! Meghoztam a történetből az utolsó előtti előtti részt. ( Na ez aztán magyar mondat ) Jó olvasást hozzá!
Ne felejtsetek el szavazni! :)

 8.:  Hát az úgy volt…

Este már nem beszéltünk anyuékkal, de még a délelőtt folyamán sem. Addig játszottunk Pumbával és a leckét csináltuk meg. Fogalmam nem volt arról, hogy kik voltak azok az emberek, akik tegnap megjelentek nálunk, csak sejtettem, hogy valami nem stimmel.

-          Anya, tegnap óta annyira csendesek vagytok! Mi történt? Kik voltak azok az emberek? Mit akartak? – kérdezte ebéd közben Bill, mire a szüleink összenéztek

-          Mindenre választ kaphattok ebéd után jó? Csak fejezzük ezt be, mert nem ide való téma. – mosolygott apu

Persze láttam, hogy húzzák-, halasztják a dolgot, de mint mindre egyszer erre is sor fog kerülni. 

-          Tom, szerinted mit akarnak elmondani anyuék? – kíváncsiskodott Bill

-          Nem tudom, de hamarosan elmondják szerintem – adtam Pumbának egy kis jutalomfalatot

Amúgy már nagyon sok trükköt tud, csak épp nem szobatiszta, ami így elég érdekes. Bill nem tudja rávenni erre a világ összes jutalomfalatjáért sem. Én is próbálkoztam vele egyszer – kétszer, de feladtam. Elolvastam minden angol-bulldogra vonatkozó netes írást, de valahogy semelyik nem írja, hogyan neveljem szobatisztaságra. 

Miközben néztem a kutyával játszó öcsémet elgondolkodtam. Ezt nem tehetem vele. Hazudok neki már évek óta, csak mert összetörne. De így még nagyobb fájdalmat fog okozni neki, ha megtudja egyszer az igazságot. Mert ugye egyszer minden kiderül, ahogy ez is ki fog. Nem is izgatna, az egész csak attól félek, hogy mit fog szólni ehhez Bill, mert ő nem az a fajta, aki mindenen túlteszi magát egy pillanat alatt. Neki idő kell a legkisebb dologhoz is, ez pedig inkább egy óriási dolog.

A gondolkodásomban anyuék zavartak meg, hogy menjünk le.

-          Fiuk, azt mondtuk, hogy minden kérdésetekre választ adunk. Tényleg bármire! – kezdte anyu

-          Kik voltak azok tegnap és miért kellett felmennünk a szobába? – kérdeztem, de csak egy furcsa nézést kaptam válaszul

-          Mit titkoltok előlünk? – kérdezte Bill, mivel érezte, hogy valami nincs rendben

-          Bill, az a mit mondani fogunk az sokkolni fog, de elég régóta titkoljuk, most pedig már elég nagy vagy ehhez – nézett közben rám anyu, mivel én tudom mit fog mondani – Gondolom észrevetted, hogy egyre jobban kezdtek különbözni Tommal, ami nem véletlen. Azaz igazság, hogy amikor megszületetek, Tomot otthagyták a szülei, de mi úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadjuk….

-          Akkor mi Tommal nem vagyunk testvérek? – döbbent le Bill, én viszont meg sem rezzentem

-          Igen, de mindig úgy neveltünk titeket, hogy ikrek vagytok. Tulajdonképpen ez igaz is, mivel Tom 10 perccel előtted született meg, csak éppen nem mi vagyunk az igazi szülei. – mondta apu, mire Bill rám nézett

-          Te ezt tudtad? Mondj már valamit! – kezdettel zokogni és kiabálni

-          Bill, nekem muszáj volt elmondaniuk…..

-          Miért nem mondtad el? – zokogott tovább – Én végig testvéremként gondoltam rád, te pedig……

-          Bill, én ugyanúgy a kisöcsémnek tartalak, mint előtte. Engem is sokkolt, amikor anyuék elmondták. Szólni akartam, de azt mondták, hogy ne, mert összetörnél. Sajnálom.

Bill még érthető módon sokáig zokogott, kérdezgetett a szüleinktől, merthogy én annak tartom őket, függetlenül attól, hogy nem ők az igaziak. Őszintén szólva nem tudom, hogy kik a valódi szüleim, mivel soha nem kérdeztem és nem is hozták elő ezt a témát anyuék. Valahogy nem izgat a dolog, mivel nem emlékszem rájuk. Annyit tudok, hogy születésem után azonnal otthagytak, egyszer láttak engem, aztán egyszerűen kisétáltak a korházból, mintha meg sem születtem volna. Szerintem soha nem gondoltak rám, sőt a létezésem sem érdekli őket. Talán jobbi s így, hiszen kaptam egy ikertestvért, igaz amolyan mostoha ikertesóm. Soha nem cserélném el a családomat az igaziakra.

-          Kik voltak azok, akik miatt tegnap fel kellett mennünk a szobába? – kérdeztem rá hirtelen, mert volt egy sejtésem

-           Tom nézd, feltételezem kíváncsi vagy azokra, akik eldobtak maguktól téged, de nem akartuk, hogy felkavarjon téged, ezért kér….

-          Ők a szüleim voltak? – csordult ki a szememből egy könnycsepp

-          Igen. Ha akarod, akkor megismerheted őket, de nem akartuk, hogy csak így hirtelen történjen minden. – mondta apu, majd anyura nézett

-          Mit akartak itt? – kérdeztem félve

-          Ennyi év után vissza akarnak kapni. Azt mondták, hogy hibát követtek el, amikor lemondtak rólad…..

-          Ugye ez nem lehetséges? Nem akarok elmenni innen! – kérdeztem sírva, majd átöletem Billt, aki még jobban zokogott

-          Jogilag nem. De amúgy sem kapnának meg téged, mivel te a MI fiúnk vagy!

Még beszélgettünk erről egy keveset, de hamar elfogyott a lendület, ezért mi Billel felvonultunk a szobáinkba. Kivételesen nem voltunk együtt, mivel mindkettőnknek szüksége volt a magányra, a gondolkodáshoz. Ez még nekem is sok volt.