Alone

Sziasztok! Sok késéssel ugyan, de itt a következő rész, amihez jó olvasást kívánok! :)

8.: Előkészületek

Reggel a telefonom csipogására ébredtem, ami elég korán volt, de muszáj volt felkelnem, mert dolgoznom kell az irodámon, ami jelenleg romokban van ugye.

Miután megreggeliztem és bepakoltam a kocsiba, hívtam Andyt és a srácokat, akik megígérték, hogy segítenek nekem mindenben.  Az autókázás közben elgondolkodtam azon, hogy jó ötlet-e abban a helységben belekezdenem egy új dologba, ami Tomé, hiszen csak még jobban rá fog emlékeztetni.  Arra is gondoltam, hogy visszacsinálom az egészet, viszont akkor kitolnék Andyvel, aki miattam mondott fel a biztos munkahelyén.

Annyira elgondolkodtam, hogy pár percnek tűnt az út, így hamar megérkeztem.

-          Sziasztok! – köszöntünk egymásnak, mikor kiszálltunk az autóinkból

-          Szerintem menjünk be, aztán hozzuk a felszerelést is.  – mondtam miközben kinyitottam az ajtót

-      Mi a sz.r? Mikor járt itt valaki utoljára? – kérdezte Gustav, miközben leszedett a feje fölül egy pókhálót

-          Tegnap néztük meg Andyvel, de amúgy csak akkor volt nyitva, amikor Tom megvette. – nevettem rajta, mert még mindig kapálózott

Ezután nem sokat tétováztunk, nekiláttunk a takarításnak, ami nem is olyan egyszerű művelet, mint ahogy én azt gondoltam. Perszenem arról van szó, hogy nem tudnék kitakarítani egy helységet, de ez már évek óta zárva volt.

-          Hol kezdjük? – kérdeztem, mielőtt nekiálltunk volna

-      Szerintem először le kellene pókhálózni, mert így csak beleakadunk, aztán fogalmam sincs. – mondta Georg, majd söprűt ragadott és nekiállt

Az ezután következő pár órában alig beszéltünk egymással, mert el voltunk foglalva annyira, hogy erre nem értünk rá.

Igazából soha nem gondoltam, hogy ekkora kupi lehet egy olyan helységben, ami ki se volt nyitva; hát mi lett volna, ha Tom használta volna! Tudom, hogy sok munka van vele és lesz is, de szerintem megéri, mert ha beindul az üzlet, akkor nem lesz megállás. A lakásomon pedig nyilván nem fogadhatom a leendő modelljeimet, még a végén félreéretnék, hogy miért hívom őket oda.

Szerintem nagyon hangulatos kis helyet lehet varázsolni belőle, de a sok munka miatt a többiek ezt még nem nagyon látják, csak én.

-          Bill, amúgy akinél voltam bejegyeztetni a céget, azt mondta, hogy ki fog ide jönni, hogy valós címet adtam-e meg. Ha jól emlékszem ma jön. – szólt Andy ebéd közben, amit én rendeltem a srácoknak

-          Nekem jó, mondjuk, csak a kupit fogja látni, semmi mást. Amúgy még mit kell csinálni?

-          Gondolom, ki akarsz festetni, mert nagyon kopott már a fal, a bútorokat ki kell vinni, de ezek előtt szerintem ellenőrizetni kéne a fűtést, a vezetékeket, és mindent.  Bill, nem azért, de ezzel legalább még egy két hetes munkád lesz. – sorolta Georg két falat között

-     Tudom, de meg akarom csinálni minél előbb, hogy elkezdhessem a coustingot. Ha kész a cég bejegyeztetése, meg minden ilyen formalitás, akkor meghirdetem a felvételt és már csak várni kell a modelleket. – mondtam, miközben elkezdtem összepakolni a maradékot

Innentől megint nem nagyon beszélgettünk egymással, mert úgy döntöttünk, hogy ma befejezzük a takarítást, ami csak nagyjából nevezhető takarításnak, hiszen a festő meg a többi ember rumlit fog hagyni maga után és kezdhetnénk újra az egészet.

-          Bill, szerinted így oké lesz már? – kérdezte Andy este nyolc fele

-          Nekem megfelel, úgy is csak a tatarozás után kell normálisan összepakolni. – válaszoltam, majd összeszedtem a felszerelést

Mikor beültem az autóba annyira el voltam fáradva, hogy percekig csak ültem és meg sem mozdultam, majd feleszméltem és elindultam a rendőrségre, ahol szinte mindennapos vendég vagyok, Tom eltűnése óta.

-          Jó estét…..

-          Jó estét uram! Sajnos még mindig nincs semmi hír a testvéréről.

-          Köszönöm!

Már nem is kell mondanom, hogy miért mentem be, mert tudják. Annyira megszokták már a jelenlétemet, hogy hiányolnak, ha nem megyek be. Az a helyzet, hogy még mindig reménykedek a bátyám előkerülésében, de azt mondják, hogy mára már szinte 99%, hogy meghalt, viszont nem adom fel, amíg nem látom.

Miután végeztem a rendőrségen hazafelé vettem az irányt, ahol vettem egy forró fürdőt és vártam, hogy mit hoz a holnap.