Sziasztok! Meghoztam az új részt, amiben egy kis remény éled Billben. Vajon mi lesz ennek a vége?
Jó olvasást hozzá! :)
Jó olvasást hozzá! :)
9.: Agyrém
Mivel még mindig „romokban” állt
az irodám dolgozni nem igazán tudtam, de azért belekezdtem. Igaz, modellek
nélkül kicsit nehéz volt, de megoldottam.
Ma is korán reggel szólalt meg az
ébresztőm, mert Andy jön át és dolgozunk. Na, ja, házi munka a miénk.
Gyors megreggeliztem, majd adtam
a kutyáknak is enni és már csöngettek is, viszont nem Andy volt, hanem egy
újságíró, aki fel szeretett volna tenni néhány kérdést. Én persze, amilyen lüke
tudok lenni beengedtem és válaszoltam is.
- Bill, keresed még Tomot vagy bele törődtél, hogy
nincs veled? – tette fel az első kérdést
- Nem nyugszom bele soha, ezért még mindig
keresem. Minden áldott nap bemegyek a rendőrségre és érdeklődöm, de eddig semmi
hír.
- Egy ideig terjengett az a hír, hogy több
öngyilkossági kísérleted volt és a pszichiátrián is megfordultál. Ez igaz?
- Érdekes, én ilyenről nem tudok, de fura, hogy
egyesek jobban tudják, mi történik velem, mint én. Nem, ezek nem igazak; itthon
voltam hetekig teljesen egyedül, csak a szüleim és a srácok látogattak meg
naponta.
-
Valaki azt mondta, hogy szólóban folytatod a
karriered!
-
Nem, amióta Tom eltűnt nem énekeltem és nem is
fogok.
-
Akkor min dolgozol? Mi ez a sok mappa és cucc?
- Most egy teljesen új projekten munkálkodom, de
nem szeretnék erről beszélni még, majd hamarosan eljön az ideje. Az biztos,
hogy ez csak velem kapcsolatos lesz, a srácok nincsenek benne. Hamarosan többet
is megtudtok, de most még korai lenne.
Nem sok kérdést tett fel még ezen kívül, így
hamar elment, de helyette jött Andy.
-
Ki volt ez? – nézett utána furán
- Egy újságíró. Válaszoltam pár kérdésére és
ennyi, de a projektünkről nem beszéltem neki.
-
Na azért!
Nemsokára nekikezdtünk a
munkának, amit mára kiszabtunk, de akkor jött egy telefon:
- Jó napot, Jäger százados vagyok! Azt kérte
tőlünk, hogy ha bármilyen információnk van a bátyáról azonnal szóljunk önnek!
Be kellene jönni a kapitányságra, így telefonon nem szeretnék közölni semmit!
-
Rendben, tíz perc és bent vagyok! – tettem le a
készüléket
- Andy, találtak valamit! Gyere be velem én
képtelen vagyok egyedül besétálni oda. – mondtam miközben a sírással küszködtem
Andy nem szólt semmit, egyből
elindultunk a kapitányságra, ahova ő vezetett, mert én nem voltam rá képes.
Fájt, hogy megint csak valami és nem Tom sétált be azzal, hogy „helló,
megjöttem, ne keressetek”.
-
Jó napot….
-
Jäger százados az irodájában várja már önt! –
mosolygott rám a recepciós
-
Köszönöm!
Annyira gyorsan mentem, hogy Andy
alig bírta tartani a lépést velem, de nem maradt le, mert tudta, hogy ez
mennyit jelent nekem.
Mikor beléptem az ajtón már a
sírógörcs kerülgetett, de próbáltam tartani magam, már csak Tom kedvéért is.
- Bill, tudom, hogy jobban örülne, ha a testvérét
találtuk volna meg, de az a helyzet, hogy kb. ez már lehetetlen. Viszont a
bőröndje és a kézi poggyásza előkerült illetve a mobilja. – vette elő az
említett dolgokat
- Tom sehova nem megy a mobilja nélkül! – néztem
kétségbeesetten Andyre, aki bejött velem
-
Nézze, a kép alapján, amit ön adott a testvére
holttestét nem találtuk meg. Az is lehet, hogy hamarosan megtaláljuk a földi
maradványait, de nem garantálom, így pedig önt nem szeretném kitenni felesleges
stressznek. Még csak hasonló fiatalembert sem látott senki! Tudom, hogy ennyi
idő után furcsán hangzik, de azért megkérdezem: biztos, hogy a testvére
felszállt arra a gépre? – most hülyének néz?
- Igen, különben szólt volna, hogy valami
közbejött. Sajnos 100%, hogy a gépen volt.
Ezután még elrendeztünk néhány
formaságot, aztán el is mehettünk, bár Tom cuccai nélkül, mert azokat még át
kell vizsgálni. Jäger azt mondta, hogy pár nap múlva visszakaphatom őket.
Igaz nem vitt közelebb Tomhoz, de
legalább azt tudom, hogy nem fölöslegesen keresem. Újraéledt bennem a remény,
miszerint a testvérem életben van, csak azt nem tudom hol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése