Alone

Sziasztok! Közel egy hónap kihagyás után végre itt van a 12.rész, amiben már elindul a BK is. Jó olvasást hozzá! :)

12.: Rajt!

Reggel már az ébresztő előtt fent voltam, bár az éjszakát sem aludtam át a mai divatbemutató miatt, ahol végre BK is bemutatkozik és a kis üzlethelység is ma nyit ki, amit ugye a BK-hoz csatolva vettem meg.

Eddig nem volt szó a kis helységről, mert az, az igazság, hogy annyira lefoglalt, hogy a modellekkel és a kollekcióval minden rendben legyen, hogy el is felejtettem; mondjuk Andy nem, így kész lett az is. Ez még csak egy kis helyiség, mert nem akartam beleölni a pénzemet egy olyan dologba, ami nem biztos, hogy befut annyira, hogy egy nagy üzlet kelljen, így viszont pont jó kezdetnek. Mivel én megfeledkeztem róla elég rendesen Andy csinálta meg az egészet, de pont az én terveim és ízlésem szerint.

A gondolataimból az ébresztő hozott vissza, ezért kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és elindultam valami kaját gyártani magamnak, mivel éhesen nem mehetek el.

Reggeli közben azon filóztam, hogy mit vegyek fel; azért mégsem mehetek egy egyszerű ruhában, amit bármikor felvennék. Vacilláltam, hogy a saját kollekciómból válasszak vagy az már túlzás lenne; mondjuk tőlem nem. Végül arra jutottam, hogy kikérem Andy véleményét, aki jön értem nemsokára.

Mosogatás közben csöngetett Andy, akit egyből megkérdeztem:

-          Szerinted mit vegyek fel?- kérdeztem miközben rángattam felfelé a lépcsőn

-          Rosszabb vagy, mint egy nő! Valami elegánst és ne feltűnőt!

Hehe, Andy mindig megmondja a tutit, mint most. Akármi van, mindig tudja, hogy mi lenne nekem a legjobb és a legelőnyösebb.

-      Szerintem ez a fehér zakó egy fekete inggel és egy farmerral jó lenne! – mondta, majd kiszedte az említett darabokat a gardróbomból

-          Biztos? Nem akarok hülyén kinézni…

-          Szerinted hazudok neked? – vonta fel a szemöldökét, majd leült az ágyamra jelezve, hogy rám vár

Miután minden lehetséges módon kiidegeltem Andy-t elindulhattuk a megnyitóra, de előtte azért még szórakoztam egy sort a bejárati ajtóval.

-          Zárd már be könyörgöm! – nevetett Andreas

-          Azt próbálom, de nem lehet!

-          Add oda, te kétbalkezes!

Persze, neki elsőre sikerült, ami nekem 10 perc után sem, pedig már nemegyszer zártam be.

Viszont nem rágódtam tovább a dolgon, mert össze kellett szednem magam a bemutatóra. Szétszórtan azért mégsem állhattam volna ki ennyi ember elé; márpedig sokan lesznek, mert értesüléseim szerint pár TH rajongó is jegyet vett erre az eseményre. Ráadásul a sajtó is ott lesz, akinek válaszolnom kell az idiótábbnál idiótább kérdéseikre. Nem, nekik nem elég ha két szót kinyögök, nekik egy regény kell.

-   Na, itt is vagyunk, induljunk befelé, mert késésben vagyunk hála neked! – mondta Andy, majd kiszállt a kocsiból

Az épületbe érve azonnal a modelljeimhez mentem, akik már készülődtek a nagy eseményre.

-  Lányok, fiúk, csak ügyesen! Ma, különösen fontos, hogy ne hibázzatok el semmit! Ugye mindenki tudja, hogy ki, kicsoda után jön?!

-          Nyugi Bill, mindent tudunk! – mondta Luca, miközben rám pillantott

Ezután kimentem a tervezőknek fenntartott helyre és leültem a nekem kijelölt székre, Andy mellé.

-  Hölgyeim és uraim! A mai nap egy különleges nap, hiszen bemutatkoznak olyan divattervezők, akik eddig még csak ismerkedtek a divat világával….. – csak mondta, mondta, és mondta, mintha nem akarta volna abbahagyni

Végül, miután sikerült befejezni a majdnem félórás szövegelést indulhatott maga a bemutató, ahol sok tervező bemutatta a kreálmányát – merthogy néhány darab biztosan nem nevezhető ruhának. BK kollekció valahol a műsor közepén lehetett, ami – nem nagyképűségből – nem volt összehasonlítható a többivel. Nálam, a letisztult dizájn, letisztult motívumok és az egyszerűség a jellemző, mégis van valami pulssz abban, amit létrehoztam. Nem kell átalakítani a ruhákat ahhoz, hogy a hétköznapi embereknek is hordhatóvá váljon, nem kell egy vagyon kiadni az anyaga miatt, hanem minden kézenfekvő. Szerintem messze a BK kollekció a legnormálisabb ezen az eseményen.

Miután vége volt a bemutatónak, jöhettek az interjúk a tervezőkkel:

-          Bill, miért kezdtél el ruhákat tervezni? Mi a célod?

-        Mivel nem folytattam az éneklést, de otthon sem akartam ülni és nézni az üres házat elgondolkodtam azon, hogy mihez kezdjek és végül a divat jött szóba.

-          Egyedül tervezted vagy az egykori TH- tagok besegítettek?

-          Teljesen egyedül csináltam, nekik nem fekszik ez a pálya.

-          A legjobb barátod Andy is itt van. Ő segít valamiben?

-          Igen, ő is a BK- nál dolgozik. Ő a jobb kezem.

Még sok kérdést feltett, amire mind válaszoltam, majd miután vége lett elindult a modellekkel és Andyvel megünnepelni a sikerünket és azt, hogy végre kezd egyenesbe jönni az életem annak ellenére, hogy Tom nincs velem.