Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet 11. részét is,amiben a fiuk már majdnem teljesen megvalósították az álmukat! Jó olvasást hozzá! :)

11.: Út a siker felé avagy vágjunk bele!

Még mindig 2004-et írtunk, igaz már nyár volt.

Peterrel a találkozónk nagyon jól alakult, sőt annyira szuperül, hogy szerződést kötöttünk. Most is itt vagyunk a stúdióban és átnézik a dalszövegeket amiket Bill írt. Mi már láttuk a őket a fiukkal, de majd a profik megmondják, hogy mi a véleményük róla.

-         Ezek nagyon rendben vannak,csak egy- két változtatást kell csinálni, gondolok most itt ilyenekre, hogy kicseréled a szavakat. Aláhúztam őket ceruzával, ha kész vagytok akkor újra megnézem. Ha segítség kell akkor szóltok! – mosolygott ránk David

-         Oké. – válaszoltam -  Na srácok akkor álljunk neki. Még nagyon sok dolgunk van és rengeteg dalszöveg.

Nagyjából mindennap ezek a szövegek hangzottak el. A profi csapat megköveteli a száz százalékos munkát.

Amikor már a kimerülés szélén álltunk – de csak szellemileg- akkor kimentünk az udvarral és nyár lévén mint az öt évesek elkezdtük egymást locsolni az öntöző csővel.

Lassan az idő télbe fordult ami nekünk iskolát és próbákat, lemez felvételt jelentett. Az időjárás nem gátolt minket abban, hogy kimenjünk és hóembert építsünk vagy hógolyózzunk az udvaron. Szerettük a munkákat hiszen némi kötetlenséggel is járt. Nem kellett ehhez hétvégén korán kelnünk – csak fél kilenckor -, nem kellett lefeküdni már kora este, néhány szempontból szabadok voltunk. De a munka részét viszont megkövetelték. Nem sunnyoghattuk el a munkánkat,mert azért „kikaptunk”.

-         Srácok, gyertek be a hóról mert meg fogtok fázni! – szólt David ma már kb, századszorra

-         Nem lesz bajunk! – kiabáltam vissza

-         Neked lehet, hogy nem de az öcsédnek a hangjára van szüksége lehetőleg nem úgy mint egy repedt fazék! – nevetett

-         Jó pillanat és bemegyünk csak előbb beleverem Tomot a hóba! – kiabálta az öcsém

-         Felőlem,de élve gyertek be mind a négyen. – sosem értettem, hogy lehet velünk ennyire jó fej.

Bent még felvettünk egy gitárszólót aztán hazamehettünk.

Anyuék mindennap várják a beszámolókat, hogy mit csináltunk aznap, ami nem is lenne baj, ha mindezt nem hajnali háromkor tennék. Így van anyuék mindig megvárnak minket, mondván nehogy eltévedjünk és véletlenül egy discoban kössünk ki.

Kitavaszodott mire végeztünk az album felvételével. Most jöhetett a választás: Mi legyen az CD címe, és melyik dalból legyen videoklip.

Hosszú napokon át tanácskoztunk mire eldőlt: Az album címe Schrei lesz és a Durch den Monsun- ból lesz klip. Bill szerint az első videónak az album névadó dalának kellett volna lennie.

A forgatás „nagyszerű” volt. Kinn az érintetlen természetben, büdös állatcsorda mellett és ha még ez nem lenne elég, nem is volt annyira meleg. A forgatásnak azt részét élveztem a legjobban amikor ki kellett bontanom a hajamat és lefröcsköltek minket vízzel. Nagyon sokáig készítettük a videót,de megérte, az eredmény nagyon klassz lett.

A menedzser gárda, és szerintünk is innen egyenes út fog vezetni a siker felé. Legalábbis mi ezt szeretnénk. De már azzal, hogy profik kezébe kerültünk és elindították a karrierünket már megvalósult az álmunk egy kis része. De vajon hogyan tovább? Siker vagy kudarc? Majd kiderül…