Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a a történet 18. részét is, amiben az ikrek egy fontos döntés előtt állnak. Jó olvasást hozzá! :D
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak 2 rész van vissza!

18.: Döntések

Jörggel való veszekedésünk után semmi kedvünk nem volt beszélni vele, hiába hívogatott még napokig. Egyszerűen betelt a pohár, nem akartuk őt látni. Úgy éreztem, hogy Billt minél távolabb kell vinnem az apánktól, így jobb lesz neki is. De elsősorban nem ez volt az a dolog, amiért jobbnak láttam elmenni innen.

Régóta gondolkodtam rajta, hogy itt túl zavaros az élet nekünk. Itt Németországban, csak a baj van. Nem tudunk kimenni a házból testőr nélkül, nem mehetünk vásárolni, mert lépten, - nyomon rajongók vannak, akik miatt nem lehet elmozdulni az aktuális helyünkről.

Egyik reggel is erről beszélgettünk, amikor az öcsémnek furcsa ötlete támadt:

-         Miért nem költözünk Los Angelesbe? Tele van hírességekkel, miért épp minket találnának meg? – mondta 100%-osan komolyan

-         Bill épp kézláb ötletre van szükség, nem hülyeségre. – korholtam le mivel nem tudtam, hogy komoly

-         Gondolj már bele! Nem, kell többet bujkálni, Jörgtől is távol leszünk, anyuék pedig bármikor jöhetnek hozzánk! Klassz nem? – mosolygott teli szájjal

-         Végül is nem rossz ötlet, bár kétlem, hogy David belemenne egy ilyenbe! Gondolkozz, távol a bandától, a családtól, barátoktól a helytől ahol felnőttünk. Bill, nehéz lenne az elszakadás. – mondtam ki, ami e nélkül is egyértelmű volt

-         Nem baj! Majd megszokjuk a változást.

Később még beszélgettünk róla, de semmire nem jutottunk. Bill azon az állásponton van, hogy jó lenne a világ másik felén, én pedig azt mondom, hogy itt is szuper lenne, csak találni kell egy nyugis helyet és ennyi.

Még nem mondtam el Billnek, de van egy barátnőm, akivel nemrég jöttem össze és nem nagyon szeretnék tőle elszakadni. Láttam Billen, hogy nagyon belelkesedett, nem akartam elrontani a kedvét, de úgy éreztem, hogy meg kell mondanom neki az igazságot.

-         Bill, valamit el kell mondanom! – kezdtem bele, mintha olyan rossz dolgot tettem volna

-         Jézusom! Mit csináltál? Ugye nem verekedtél, nem kerültél bajba? – ült le rémült arccal mellém

-         Nem, csak az a helyzet, hogy kb. egy hónapja megismertem egy lányt, és két hete össze is jöttem vele. Nem akarom itt hagyni!

-         Tessék? Én erről miért nem tudok? Mindig elmondod a csajügyeidet, de most… mi lett azzal, hogy MINDENT elmondunk egymásnak?

-         Sajnálom, de ezt most komolyan gondoltam és nem akartam elrontani. Holnap be akarom mutatni neked. Fontosa véleményed, ezért Te vagy az első, aki tudomást szerzett róla.

Még sokáig beszélgettünk, de aztán nekem el kellett mennem, mert hívott Ria a barátnőm. Mindenképpen komolyan gondolom vele a dolgot, mivel Ő az egyetlen lány tizenöt éves korom óta, akibe szerelmes vagyok.

Billnek is elmagyaráztam a helyzetet, aki tökéletesen megértett, sőt örült is neki, hogy szerelmes vagyok, és végre nem csak játszom egy lánnyal. 

-         Szia, kicsim mehetünk? - kérdeztem másnap, amikor találkoztunk

-         Persze! Azt mondtad, hogy ma találkozom valakivel, aki fontos neked. – csiripelte boldogan

-         Igen, az öcsémnek szeretnélek bemutatni.

Mire megérkeztünk pin – pong labda nagyságú lett a gyomrom az izgalomtól. Féltem, hogy mit fog szólni az ikertestvérem a barátnőmhöz. Szerencsére minden jól alakult és Bill azonnal felismerte Őt. Miután megismerkedtek tudomást sem vettek rólam, olyan jól elbeszélgettek. Este volt mire én is képbe kerültem, de csakis azért mert Ria megéhezett. Úgy döntöttünk, hogy itthon kajálunk, nem hívogatjuk Sakit, hogy jöjjön értünk, majd az újdonsült barátnőm nálam alszik.

Reggel hazavittem Riát és újra előkerült a tegnapi téma:

-         Bill, gondolkodtam, rájöttem, hogy nem is lenne rossz ötlet egy kicsit távolabb lenni a családtól. Ne, lesz semmi bajuk, ha otthagyjuk őket. Fiatalok vagyunk, vár ránk az élet!

-         Ez azt jelenti, hogy költözünk Los Angelesbe? – örvendezett Bill

-         Ha David benne van, akkor igen, egy feltétellel! Ria is velünk jön! – mondtam határozottan, főleg az utolsó mondatot

-         Ez az! Örülök, hogy meggondoltad magad! Szeretlek Tom! – na, kellett nekem igent mondanom

Bill még aznap beszélt Daviddal és anyuékkal is. Mind benne vannak, sőt még Andy is jön velünk ugyanis rábeszélt minket, hogy költözzünk egybe, ha már ilyen jó barátok vagyunk.

-         Rendben, akkor a cuccainkat bepakoltuk, itt csak pár dolgot hagyunk, amit végképp nélkülözni tudunk. – mondtam az indulás előtti napon

-         Ennyi csomaggal hogyan utazunk? – kérdezte Andy nagyokat pislogva

-         Magángéppel megyünk éjszaka! – mosolyogtam rá

Este nem aludtam semmit mivel izgultam már, de nagyon. Láttam már a villánkat, amit megvettünk, de akkor is. Milyen lesz az élet ott kint? Minden jól alakul majd?

Az indulás estéjén elköszöntünk mindenkitől még Jörgtől is. Sokáig búcsúzkodtunk, így éjjel szálltunk fel a repülőre és vártuk, hogy megérkezzünk Los Angelesbe, az új otthonunkba.

-         Hát akkor, viszlát, Németország! – mondtuk egyszerre Billel mielőtt felszállt volna gép…