Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét is, amiben Tom már a Los Angeles- i életükről mesél. Jó olvasást hozzá!
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak egy rész van vissza!
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak egy rész van vissza!
19.: Los Angeles
A repülőgép nyolc óra múlva landolt a nagyvárosban. Szinte
azonnal érzékeltük a különbséget a két ország között: van Németország, ami
gyönyörű hely, és van az Egyesült Államok, ami egyszerűen lélegzetelállító.
A reptérről egy taxival mentünk a villánkhoz, ami
természetesen hatalmas. Nem taxival fogunk kocsikázni, csak most az egyszer
tettük meg, mivel még nem léteznek olyan autók, amik maguktól jönnek az
emberért.
-
Gyönyörű ez a villa! – ámuldozott Ria, amikor meglátta
-
Igen, csodálatos! –ment be Andreas, amint kinyitottam
az ajtót
-
Üdv a Kaulitz rezidencián! – nevetett Bill, amikor
beléptünk a hatalmas nappaliba.
Hamarosan elfoglaltuk a szobáinkat, amik mind a csodálatos
medencére nyíltak, csak épp más szögből lehetett látni azt.
Nem tartott sokáig és egy csomó új barátra tettünk szert,
akik végre nem csak a pénzünk miatt akartak velünk lenni.
Los Angelesben az idő annyira repül, hogy néha úgy érzi az
ember, hogy egy szempillantás alatt eltelt a nap. Szinte mindennap bulizunk,
piálunk, ismerkedünk. Ezek mellett természetesen a bandát sem hanyagoljuk,
ugyanúgy írunk dalokat, zenét szerzünk és ezekhez hasonló dolgokat csinálunk.
-
Sziasztok, fiuk! – köszönt anya egyik látogatása első
napján
-
Szia, anya! – üdvözöltük kettő - kettő puszival
-
Ma mentek valahova? Arra gondoltam, hogy elsétálhatnánk
egyik nap a strandra.
-
Felőlem lemehetünk most is. Csak előbb még megetetem a
kutyákat és már mehetünk is. – szóltam anyunak a konyhából
-
Rendben, akkor ma strandolás és lazulás. – nevetett
Gordon
Anyuék majdnem minden hónapban
jönnek hozzánk, látogatóba. De szerintem az áll a háttérben, hogy meg akarják
tudni, hogy nem- e züllünk, ami nagyon fontos ebben a mai világban. Sokan úgy
gondolják, hogy csak a drogok miatt jöttünk ide, meg, hogy könnyebben,
elvegyültebben tudjuk csinálni az önpusztítást; de nekünk soha nem ez volt a
célunk. Mi csak pihenni és szórakozni jöttünk ide, na meg ihletet gyűjteni.
Nagyon sok új és jó dal született már ezekből.
Úgy érzem, hogy most nőttem fel
igazán az élethez: teljesen önálló vagyok, saját házamban lakom ( igaz az
öcsémmel és a haverommal és természetesen a barátnőmmel), függetlenebb vagyok,
mint valaha és nem kell aggódnom, hogy mi lesz, ha kilépek az utcára.
Miután anyu és apu elmentek, úgy
döntöttem, hogy engedek Billnek egyes dolgokban:
-
Oké öcsi! Évek óta nyúzol egy ikrek tattoo-ért, én soha
nem egyeztem bele, de most megváltozott a véleményem! Csináljuk! – ültem le
mellé egyik nap, amikor épp vacsorázott
-
Szupi!!! Milyen mintát csináljunk? Hova? Mekkora
legyen? Mikor? – ajaj én már most félek tőle
-
Hóhóhó! Nyugi öcsi, csak lassan; nekem ez lesz az első
tetkóm.
-
Nem fog fájni! Majd én megtervezem, te csak nyugodj
meg! – csicseregte vidáman
-
Csak kicsi legyen! Bill, ha nem tetszik, nem fogom
megcsináltatni, úgyhogy jobb, ha én is látni fogom, mielőtt odadobsz a
hóhérnak!
-
Milyen hóhérnak? Max. tetováló művész! – nevetett
rajtam
-
Akkor mond ezt, ha teleböködi a testedet!
-
Tom, tele vagyok tetkókkal, nem fog fájni! – mondja ő,
aki végig szenvedte a többit is.
Elérkezett a nap, amikor
tetováltattunk. Amikor odamentünk, már látszott rajtam, hogy pánikolok, mert
nem bírom a tűket. Először Billnek csinálták meg, majd jöttem én. Amikor
odaraktam a kezem, valahogy megkönnyebbültem, pedig még csak most jött a java.
Mire végeztünk, már nem éreztem az ujjaimat, de megérte. Megérte, hiszen most,
van egy ikertetoválásunk, ami azt szimbolizálja, hogy egyek vagyunk.
Pár hónappal később megint
rávett egy tetkóra, amit most Andy-vel közösen csináltattunk meg; ez egyfajta
barátságtetkó. Billnek középen, nekem a jobb kezemen, Andy-nek a bal kezére
lett megcsinálva. Nagyon tetszik és tuti, hogy nem fogom megbánni, mivel ez is
sokat jelent nekem.
Évekig ugyanazt csináltuk, itt
Los Angelesben: Dolgoztunk, buliztunk, és két szülinapunkat is itt ünnepeltük.
Sosem csaptunk vadra való bulikat, csak megadtuk a módját annak, hogy egy évvel
idősebbek lettünk.
Jelenleg is a 24. szülinapunkra
készülünk, amit még nem tudunk, hogy hogyan fog elsülni, mivel Andy szervezi az
egészet, titokban, így hiába kérdezünk bárkit is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz
ebből, vagy nem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése