Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét is, amiben Tom már a Los Angeles- i életükről mesél. Jó olvasást hozzá!
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak egy rész van vissza! 

19.:  Los Angeles

A repülőgép nyolc óra múlva landolt a nagyvárosban. Szinte azonnal érzékeltük a különbséget a két ország között: van Németország, ami gyönyörű hely, és van az Egyesült Államok, ami egyszerűen lélegzetelállító.

A reptérről egy taxival mentünk a villánkhoz, ami természetesen hatalmas. Nem taxival fogunk kocsikázni, csak most az egyszer tettük meg, mivel még nem léteznek olyan autók, amik maguktól jönnek az emberért.

-         Gyönyörű ez a villa! – ámuldozott Ria, amikor meglátta

-         Igen, csodálatos! –ment be Andreas, amint kinyitottam az ajtót

-         Üdv a Kaulitz rezidencián! – nevetett Bill, amikor beléptünk a hatalmas nappaliba.

Hamarosan elfoglaltuk a szobáinkat, amik mind a csodálatos medencére nyíltak, csak épp más szögből lehetett látni azt.

Nem tartott sokáig és egy csomó új barátra tettünk szert, akik végre nem csak a pénzünk miatt akartak velünk lenni.

Los Angelesben az idő annyira repül, hogy néha úgy érzi az ember, hogy egy szempillantás alatt eltelt a nap. Szinte mindennap bulizunk, piálunk, ismerkedünk. Ezek mellett természetesen a bandát sem hanyagoljuk, ugyanúgy írunk dalokat, zenét szerzünk és ezekhez hasonló dolgokat csinálunk.

-         Sziasztok, fiuk! – köszönt anya egyik látogatása első napján

-         Szia, anya! – üdvözöltük kettő - kettő puszival

-         Ma mentek valahova? Arra gondoltam, hogy elsétálhatnánk egyik nap a strandra.

-         Felőlem lemehetünk most is. Csak előbb még megetetem a kutyákat és már mehetünk is. – szóltam anyunak a konyhából

-         Rendben, akkor ma strandolás és lazulás. – nevetett Gordon

Anyuék majdnem minden hónapban jönnek hozzánk, látogatóba. De szerintem az áll a háttérben, hogy meg akarják tudni, hogy nem- e züllünk, ami nagyon fontos ebben a mai világban. Sokan úgy gondolják, hogy csak a drogok miatt jöttünk ide, meg, hogy könnyebben, elvegyültebben tudjuk csinálni az önpusztítást; de nekünk soha nem ez volt a célunk. Mi csak pihenni és szórakozni jöttünk ide, na meg ihletet gyűjteni. Nagyon sok új és jó dal született már ezekből.

Úgy érzem, hogy most nőttem fel igazán az élethez: teljesen önálló vagyok, saját házamban lakom ( igaz az öcsémmel és a haverommal és természetesen a barátnőmmel), függetlenebb vagyok, mint valaha és nem kell aggódnom, hogy mi lesz, ha kilépek az utcára.

Miután anyu és apu elmentek, úgy döntöttem, hogy engedek Billnek egyes dolgokban:

-         Oké öcsi! Évek óta nyúzol egy ikrek tattoo-ért, én soha nem egyeztem bele, de most megváltozott a véleményem! Csináljuk! – ültem le mellé egyik nap, amikor épp vacsorázott

-         Szupi!!! Milyen mintát csináljunk? Hova? Mekkora legyen? Mikor? – ajaj én már most félek tőle

-         Hóhóhó! Nyugi öcsi, csak lassan; nekem ez lesz az első tetkóm.

-         Nem fog fájni! Majd én megtervezem, te csak nyugodj meg! – csicseregte vidáman

-         Csak kicsi legyen! Bill, ha nem tetszik, nem fogom megcsináltatni, úgyhogy jobb, ha én is látni fogom, mielőtt odadobsz a hóhérnak!

-         Milyen hóhérnak? Max. tetováló művész! – nevetett rajtam

-         Akkor mond ezt, ha teleböködi a testedet!

-         Tom, tele vagyok tetkókkal, nem fog fájni! – mondja ő, aki végig szenvedte a többit is.

Elérkezett a nap, amikor tetováltattunk. Amikor odamentünk, már látszott rajtam, hogy pánikolok, mert nem bírom a tűket. Először Billnek csinálták meg, majd jöttem én. Amikor odaraktam a kezem, valahogy megkönnyebbültem, pedig még csak most jött a java. Mire végeztünk, már nem éreztem az ujjaimat, de megérte. Megérte, hiszen most, van egy ikertetoválásunk, ami azt szimbolizálja, hogy egyek vagyunk.

Pár hónappal később megint rávett egy tetkóra, amit most Andy-vel közösen csináltattunk meg; ez egyfajta barátságtetkó. Billnek középen, nekem a jobb kezemen, Andy-nek a bal kezére lett megcsinálva. Nagyon tetszik és tuti, hogy nem fogom megbánni, mivel ez is sokat jelent nekem.

Évekig ugyanazt csináltuk, itt Los Angelesben: Dolgoztunk, buliztunk, és két szülinapunkat is itt ünnepeltük. Sosem csaptunk vadra való bulikat, csak megadtuk a módját annak, hogy egy évvel idősebbek lettünk.

Jelenleg is a 24. szülinapunkra készülünk, amit még nem tudunk, hogy hogyan fog elsülni, mivel Andy szervezi az egészet, titokban, így hiába kérdezünk bárkit is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből, vagy nem…